Mindenki másképpen reagál, ha vészhelyzetben van.

Danny Parker (Val Kilmer) egyszer leblokkol. Csak egyszer, de ez kihat az egész további életére, hiszen, amikor a feleségét a szeme láttára lövik le, ő nem "csinál semmit". Ettől fogva csak a lelkiismeret-furdalás tartja életben, illetve az, hogy megtalálja a tettest, és megbosszulja a gyilkosságot.
Hát igen, valljuk be, ezidáig az alaptörténet ismerősen cseng. De aki azt hiszi, valami Charles Bronson-féle "Bosszúvágy akárhány"-szerű élményre számíthat, az alaposan melléfog. Ez a film ugyanis mind stílusában, mind eszköztárában eltér a megszokott műfaji formáktól. Hála az égnek! Frappáns képi megoldások, frankó forgatókönyv, frenetikus színészek. Meglepő és ötletes tálalása egy, sajna, banálisnak nevezhető sztorinak.
Az új utak keresése azonban - bár nem feltétlenül, de jelen esetben - felesleges kanyarok beiktatásával is jár, s a színészek nagyrabecsülése - ha még oly zseniálisak is, mint Vincent D'Onofrio vagy Deborah Kara Unger - nem minden esetben jelenti azt, hogy teljesen szabadjára kell engedni őket.

Az előbbiekből adódó gikszereket leszámítva, nagyon jó kis dögös filmet láthatunk,
s katarzisunkat még az sem zavarhatja meg igazán, hogy időnként egy-egy ismerős opusz szerkezete vagy stílusa is beugrik a képbe (Harcosok klubja, Transpotting, Ponyvaregény).
Elvégre plagizálni bocsánatos bűn, ha ez előnyére válik a végeredménynek.