Stephen King történetei közül ezúttal megint egy olyat láthatunk, amely az én kis kedvenceim közé tartozik - vagyis nem a horror vagy a természetfeletti borzongás az igazán lényeges ebben a darabban, hanem a csalhatatlan írói véna, a stílusérzék és a határtalan fantázia. Hasonló stílusú élményt várhatunk tehát, mint a Remény rabjai, vagy a Dolores Claiborne esetében.
King sokszor nyúl vissza gyermekkori emlékeihez, (lásd: Stephen King: Gonosz, vagy különleges favoritom az Állj mellém!) és ezek mindig csodálatos kiindulási pontok egy sztorihoz.
Jelen esetben 1960-at írunk Connecticut egy szürke kis városában, ahol a tizenegy éves Bobby (Anton Yelcin) egyedül él mamájával. Mivel állandó anyagi gondjaik vannak, lakót fogadnak: bizonyos Mr. Ted Brautigant (Anthony Hopkins). A különc férfi és az apátlan kissrác hamarosan egy életre szóló barátságot köt, s Bobby hamarosan rájön, Ted nem véletlenül választotta ezt az isten háta mögötti helyet lakhelyéül. Különleges képességei miatt bujkálnia kell valami, vagy valakik elől...
Bobby elhatározza, hogy mindenben barátja segítségére lesz, és bármilyen áron megvédi szövetségüket.
Anthony Hopkins újfent lenyűgöző. Érzékeny, bölcs és különben is minden szempontból tökéletes. A Bobbyt alakító Anton Yelcin pedig - hála az égnek - mentes minden koravén manírtól - természetes, tehetséges kiskölyök. A rendező személyében pedig azt a Scott Hickset üdvözölhetjük, aki annak idején a Ragyogj című csodával már elkápráztatott minket.