Valahol egy messzi, messzi galaxisban... létezik egy K-PAX nevű bolygó, ahol a földi lét "problémái" - mint pl. a párkapcsolat, a család, a barátság, a szülő fogalma - már nem léteznek, az ottaniak már egy magasabb fokú, minden szempontból érettebb társadalomban élik életüket.
Ennek a bolygónak a szülöttje a bölcs Prot (Kevin Spacey), aki rendszeresen látogat minket, egyszerű embereket, akik mit sem sejtünk varázslatos összefüggéseket rejtő intelligenciájáról.
Úgyhogy bolondokházába csukatjuk őt.
Hősünk tehát találkozik egy realista pszichiáterrel (Jeff Bridges), aki munkamániája miatt kissé hanyagolja jelenlegi és ex-családját - vagyis, otthon nem kérdezi meg kétpercenként, "hogy akarsz beszélni róla?"
Mivel Prot szokatlanul magabiztosan kiáll földönkívüli státusza mellett, s minden felmerülő kérdésre korrekt választ tud adni, doktorunkban felmerül a gyanú, mi van akkor, ha páciense mégis igazat mond?
Mi van akkor, ha pont ő az, aki kiutat mutathat összegabalyodott mindennapjainkból?
Ha valaki az eddigiek alapján azt hinné, hogy a K-PAX egy digitális effektekkel teletűzdelt, "na most megmutatom, milyen trükköket tud egy idegen" jellegű mozi, ki kell ábrándítanom.
A csendes, nyugodt, magabiztos film Iain Softley (Adatrablók, A galamb szárnyai, Backbeat) munkája, amelynek középpontjában egy orvos-beteg kapcsolat áll, s az emberi természet és elme kifürkészhetetlen csodája. Ez a csoda pedig önmagában is egy önálló univerzum, még akkor is, ha tényleg létezik a K-PAX nevű bolygó.
Kevin Spacey újfent zseniális ebben a "látszólag" szokatlan szerepkörben, emellett - legnagyobb örömömre - Keyser Soze-féle, sokat sejtető félmosolyát ebben a történetben is felvillantja...