"A terroristának mindegy, ki hal meg. A bosszúállónak csak ez számít." - hangzik a film szlogenje. A mű amerikai bemutatója épp a szeptemberi tragikus New York-i események idejére esett volna (elhalasztották), és ez különös publicitást jelentett neki. A történet főszála egybecseng: ártatlanok sokasága pusztul el, amikor a vadszívű terroristák Kolumbia nagykövetére vadászva hatalmasat robbantanak. Odaveszik Gordon Brewer (Arnold Schwarzenegger) tűzoltó felesége és gyermeke is. Gordont nem olyan fából faragták, hogy csak álljon és nézze a szörnyűséget - erőt merít amerikai zászlóval díszített kávésbögréjéből, valamint a CIA-t megelőzve kideríti, hogy a rettegett Farkas volt a parancskiadó. Hát persze, hogy ezek után egyedül indul a dzsungelbe törvényt hozni és rendet teremteni...
A film tocsog a nacionalizmustól, a "ki, ha én nem" melldöngetésétől. A valós tragédia után is biztos sok hazafi indult volna személyesen az afgánokra vadászni, azonban ezekre a (káosz közepette is értelmetlennek tűnő) magánakciókra az USA-nak nem volt szüksége - beindult a jólfejlett hadigépezete. Schwarzink is helyesebben tette volna, ha gyalogosnak áll. Értelme híján azonban a nézőnek helyette kell belátnia - az igazság nevében is lehet hülyeséget cselekedni... Arról nem is szólva, hogy külön sajnálom az ellenségnek kikiáltott kolumbiaiakat. A filmkészítőket azonban - szlogenjüket megtagadva - nem különösebben érdekelte, kire száll a bosszú!