Az MI:2 rendezője, John Woo ezúttal a második világháború távol-keleti hadszínterére kalauzol minket, ami azért érdekes, mert Nicolas Cagenek, Christian Slaternek és navaho indián bajtársaiknak japánokat kell ezerrel gyilkolászniuk, akik hasonlóan ferdeszeműek, mint a Kínában született, de Hong-Kongban felnőtt Woo. Belátom, érvelésem amellett, hogy némileg perverz, ha valaki sárga létére, sárgákat ölet meg a filmvásznon, már csak azért is sántít, mert a történelem során a kínai és a japán nép általában, és a II. világháború során is ellentétes oldalakon álltak. Mégis, ebből kifolyólag arra gondoltam, talán ez a film nem lesz túl, hogy is mondjam, eredeti. Hát nem is lett.
A háborúból sebesültként hazatérő Joe Enders (Nicolas Cage) lelkiismereret-furdalásától gyötörve úgy dönt, visszatér a tett - egy másik - színhelyére. Előző bevetésén rangidős tisztként a parancsot betartva és betartatva sikerült elérnie, hogy a szakaszából csak ő kerüljön haza élve. Innentől kezdve ő egy "piszok jó katona", aki teljesíti a rábízott parancsot - mindenáron. Legalábbis felettesei ezt gondolják róla, így nem hiába osztják rá és társára két navaho indián felügyeletét a harcokban. A japcsiknak eddig minden amerikai kódot sikerült feltörniük, kivéve az indiánok saját nyelvét, amelyet utolsó reménysugárként használ az USA hadserege. A feladat tehát nem kisebb, mint megadályozni, hogy a "kód", azaz egy indián az ellenség kezére kerüljön. Mindenáron. A fő dráma tehát az, hogy a "bajtársat", ha úgy hozza a sors, el kell tenni láb alól, különben fennáll a veszélye, hogy a kegyetlen kínzásokhoz nem szokott sárgabőrűek kikotyognak valamit. Tehát nemcsak "Ryan"-be illő harci jeleneteket, és emlékeitől gyötört katonát, de igazi drámát is láthatunk. Csak nem eleget. A hollywoodi produkciókba egyre inkább belezsúfolt témák közül a Fegyverek szava igen sokkal operál, de egyiket sem fejti ki igazán. Van itt másság, világháború, bajtársiasság, feltörhetetlen kód, parancs és erkölcs ellentéte, szóval csupa divatos téma, de egyik sem marad felejthetetlen. Kivéve, hogy John Woo kedvenc galambjai helyett csak egy tengeri sirályt tudott kiharcolni a producereknél, amelyik árván ül egy korláton, Cage meg nézi meredten. Ez aztán a kompromisszum.