Egy jól szervezett akció keretében amerikai kommandósoknak sikerül elfogni a kazahsztáni terroristavezért, Radeket (Jürgen Prochnow). A véreskezű diktátorjelölt sok bosszúságot okozott eddig a világnak, de most végleg börtönfalak mögé zárják. Az Egyesült Államok elnöke, James Marshall (Harrison Ford) ennek örömére beszédet mond Moszkvában. A hozzászólás egy kissé erősnek bizonyul, főleg így, hogy a politikus egy idegen országban nyilatkozik a terrorizmus elítéléséről és harcra buzdít annak felszámolására (a 2001. szeptember 11-i események után ez teljesen természetesnek tűnik, de akkor még nem volt az).
Az estély után hazaindul feleségével és kislányával, de a repülőúton nem mindennapi dolgok történnek velük. Az elnök különgépét, az Air Force One-t ugyanis orosz forgatócsoportnak álcázott gonosz terroristák szállják meg, követelve hőn tisztelt vezérük, Radek szabadon bocsátását. Marshallnak sikerül azt a látszatot keltenie, hogy egy mentőkabinnal visszajutott a szárazföldre, de Korshunovot (Gary Oldman), a csoport vezetőjét még ez sem téríti el szándékától. Ha az elnök a földre került, akkor jó lesz a feleség, a kislány meg a pár magas tisztű tanácsadó túsznak, segítségükkel elérheti, hogy Radek szabadon folytathassa cseppet sem etikus tevékenységét. Amikor Marshall rádöbben erre, elnök létére szembeszáll velük.
Harrison Ford összes felvonultatott arcrezzenését ismerjük már más filmekből, még a hihetetlenül tehetséges Gary Oldman is az oly sokszor látott gonosz manó szerepét nyújtja. Egyedül Glenn Close hoz némi eredeti színfoltot jeleneteivel. "Az elnök különgépe" kétségkívül nem a legjobb Wolfgang Petersen alkotás. Ismert klisékre épít, de még így is, bár tudjuk a következő percek történéseit előre, még így is kellő hozzáértéssel és a tőle megszokott precizitással feszültséget kelt bennünk. Ha nem vágyunk nagyon csavaros forgatókönyvre, de szeretjük az akciódús történeteket, akkor biztosan a megfelelő szórakozásban lesz részünk.