Harry erősebb mint valaha. Kevés sorozatról mondhatjuk el, hogy a folytatások jobbak, mint az előd vagy az elődök, ám a Harry Potter-széria ebbe a kategóriába tartozik. Mivel magam nem olvastam a könyvet, így nem is tudom összevetni vele, ennél fogva minden kellemes benyomást a film erényeként kezeltem. Annyit elárulhatok, hogy a mexikói Alfonso Cuarón keze alatt a varázslótanonc és világa szinte teljesen új köntöst kapott. Ez vonatkozik a figurákra, a látványvilágra, a technikai megoldásokra és a színészvezetésre egyaránt.

Hősünkhöz megint pokoli műcsaládjánál csatlakozunk, akik szokás szerint osztják a srácot. Ám ő ezúttal visszavág, nem pedig eminens jófiúként nyeli a békát, ahogy azt tette korábban. Hamarost megtudjuk, hogy az azkabani börtönből megszökött Sirius Black, Harry ősellenségének, Voldemortnak a kebelbarátja, akinek feltételezett célja eltenni láb alól az ifjú pápaszemest. Rövid vendégszereplésre feltűnnek a Gyűrű-lidércek is, akik itt a Black után nyomozó börtönőröket, a Dementorokat alakítják, nem kevés ügybuzgalommal hozva a frászt a szereplőkre és a nézőkre egyaránt. A végére kifejezetten fordulatos történeten még egyet tekertek az alkotók, és ezzel nálam feltették a koronát erre az epizódra.