A zombifilm a horrorműfaj egyik fontos, mégis meglehetősen mellőzött alfaja. Évek óta nem készült decens darab, talán mindössze Tom Savini 1990-es Élőhalottak éjszakája című darabját említhetném, ami pedig nem más, mint az 1968-as alapmű színes remake-je. Ilyen ínséges időkben tehát megváltó fényként csillant fel a hír, hogy a Capcom cég hihetetlenül népszerű horrorjátékából filmet készítenek. Paul Anderson rendezőtől nem idegen sem a játékadaptálás (Mortal Kombat), sem pedig a horror (Halálhajó). A véres játékot mindenki számára elfogadható keretek közé szorította, ami talán elszomorítja a rajongókat, de megkíméli a mozilátogatókat. Hiába a kompromisszum, a filmet mindenütt lehúzták, a folytatás kétséges.
A helyszín egy földalatti kutatólaboratórium, ahol elszabadul (nem egészen magától) egy titkos biológiai fegyver. A fertőzés elterjedésének megakadályozására egy különleges kommandó érkezik, akik lassan maguk is áldozatokká lesznek. A kriptává változott többszintes komplexum csak úgy okádja magából a zombivá változott egykori munkatársakat és a genetikai úton előállított szörnyeket. Mintha ez még nem lenne elég, a laboratóriumot irányító mesterséges intelligencia is ellenük fordul, az összes halálos védelmi rendszerével együtt. A tényt, hogy a csapatban áruló is dolgozik, már meg sem említem...
Szórakoztató, izgalmas film lett a végeredmény. A karakterek a Pitch Blackhez hasonlóan titkolóznak (pontosabban nem sokat tudnak magukról), így mindig érhet bennünket egy-két kisebb meglepetés. A film ereje a műfaji hagyományokhoz maradéktalanul hű befejezésben egyértelműen tettenérhető.