A musicalek feltámadása- gondolhatnánk. Bob Fosse Chicagojából készített filmet Bob Marshall, akinek ez az első rendezése. A darab a gátlástalan Chicagoról szól, arról, hogy a hírnévnek semmi sem szent, és semmitől sem riad vissza az, aki kívánja azt. Humorral, tánccal, és persze sok zenével mesél a Chicago. De Marshall feldolgozása több szempontból is kívánni valót hagy maga után. A film ahelyett, hogy magával ragadó és lendületes lenne, vontatott. A koreográfia izgalmas, de a film mint médium (ellentétben pl. a Moulin Rouge-zsal) nem kap szerepet. A főszereplők pedig nem transzportálják azt a csillogást, tündöklést és pimaszságot, amit a történet, vagy maga Chicago megkövetel. Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones nem dívák, és itt nagyot hibázik a film. A Chicago kellemes szórakozás, de sajnos semmi több, pedig lehetne.