Bátor gyerek ez a Tim Robbins. Mi van, ha egy partin összefut majd a Bill Gates-
ként ismert arccal? Merthogy valójában őt formálja meg a fenti filmben.
Computermultiról van szó. Kőgazdag, nagy házzal. A falon személyre szabott
digitális festmény. Kapitalista programozózseni, gyenge demagóg dumával, folyton a kreativítást emlegeti. Kiszemel magának egy fiatal, frissen végzett titánt. Ez
meg a Ryan Philippe. Hozza a szokásos, dacos hisztis gyerek alapgrimaszt végig.
Rövid mélázás után a fiatal zseni hagyja magát felszippantatni az óriással.
Házon belül lesz hamar, ő a főnök kedvence. Kiderül aztán, hogy nem fenékig
tejfel a csupor. Ára van a jónak. A jóba sokminden beletartozik. Szuper iroda a
cég főhadiszállásán, ami olyan akár egy erődítmény. Minden villogó hi-tech, még
egy Merci terepjárót is kap. Garázsrock, garázscég, nagyvállalat. Megamulti
különc alkalmazottakkal. Zsenik a monitorok mögött, az iroda falán meg szörfdeszkák. Kiderülnek a disznóságok, a jó árának számláját részletezve kapjuk meg.

Két meglepő elem is megbújik a nagy halom panel között. A filmben elhangzik, hogy egy hiperzseni harmincéves koráig megalkotja főművét. Filmünk akkor lenne érdekes, ha egy tini készítette volna, amiről azért nincs ám szó. Kiszámítható, egyszerű minden, összeollózott kellően, de mégis végig élveztem.

Ha nem izgat mélyen a filmi kifejezés, nem tanítasz sehol sem filmtörténetet, s egy filmelméletkönyvet sem írtál még, akkor pláne öröm lesz.