Hol is lehetne elkezdeni. Hogy lehetne írni számomra minden idők egyik legnagyobb kultuszfilmjéről. A történetet nagyon sokan ismerik: Eic Dravent és kedvesét, Shelly-t meggyilkolják az Ördög éjszakáján, egy nappal az esküvőjük előtt. De Eric a Holló által, aki a holt lelkek kalauza az élő világban kap még egy esélyt, visszatérve a "való világba", hogy bosszút állhasson, és érvényt szerezhessen az igazságnak, ami elveszett nyomtalanul a sötét város még sötétebb sikátoraiban. Ez a mű nem véletlenül nyerte el a "kultusz" jelzőt. Lenyűgöző képi világa, Dan O Bannon képregényíró fájdalmasan sötét vizíója, ami a sztori alapjául szolgált, valamint a színészek rendkívüli alakítása mind-mind hozzájárul, hogy kiemelkedhessen a tucat-akció mozik hosszú sorából. És ami igazán fontos, az a mögöttes mondanivaló, ami el van rejtve a lövöldözések és pergő akciójelenetek sorai közt: a szeretet igazi ereje, minden formában. Mert Eric még a legsötétebb tetteit is a szeretet, és a soha el nem múló fájdalom motiválja, amivel mélységesen egyet tud érteni mindaz, aki látja, hogy mennyire elsilányult az igazság eszméje a világban. Dicshimnuszokat és ódákat tudnék zengeni erről a filmről, ami mindenkori nr. 1 lett nálam, hosszú évek óta, és nem tudok szabadulni tőle. A filmben található szebbnél szebb, ugyanakkor sötétebbnél sötétebb képek mind-mind magával ragadják a nézőt, csakúgy mint Graeme Revell misztikusan borzongató zenéje. (Külön kiemelném Michael Vincott elképesztően jó alakítását Top Dollar szerepében). Rengeteg mindent el lehetne mondani a forgatókönyvben elrejtett apró trükkökről, és csillogó gyémántokról, de ezeket már mindenkinek magának kell megismernie. Ezt a filmet mindenkinek csak ajánlani tudom. |
