A kilencvenes évek elején Frank Miller koromfeketére égette magát a RoboCop 2 és 3 forgatókönyvével, sértődötten kijelentette, hogy nem engedi, hogy Hollywood még egyszer hozzányúljon bármelyik művéhez vagy akárcsak megkísértse őt egy újabb forgatókönyvírással. Persze változnak az idők és egy bölcs ember nem tesz olyan kijelentést, hogy "soha többet", különben hülyét csinál magából, ha nem tartja magát hozzá. Azóta azonban beköszöntött a képregényfilmek reneszánsza, így Robert Rodrigueznek sikerült visszahoznia Millert az eke szarvától, aki megérkezvén a megújhodott szcénára mindjárt vérszemet is kapott. A Sin City társrendezése után a 300 gyártásvezetője lett, nemrég pedig rendezői ambícióinak adott hangot.
Spártát a perzsa isten-király, Xerxész hadserege fenyegeti. Leonidász spártai király 300 katonájával, földjének területi adottságait kihasználva száll szembe a többszörös túlerővel, míg hátországban hagyott felesége a Tanácsba férkőzött árulók kigyomlálásán dolgozik. A spártai katonák bátor önfeláldozása kellett ahhoz, hogy a görög városállamok egyesítsék csapataikat és szembeszálljanak a hódítókkal - ha ez nem történik meg, az európai kultúra némiképp máshogy alakult volna.
Az 1998-ban megjelent háromszoros Eisner-díjas mini képregénysorozat megfilmesítésének lehetősége a Sin City kedvező fogadtatásának tudható be, ám ez mit sem von le a 2004-es Holtak Hajnaláért felelős Zack Snyder munkájából. Lepnidász király és a thermopülai csata történetének új értelmezése a Millerre jellemző mitológia méretű férfi hősiesség illetve a modern akciófilm-készítés nyelvi eszközeinek lehengerlő kombinációja. A rendkívül egyszerű történet paneljait az önmagát gyakran ismételgető narrátor fűzi össze egy teljes egészében csavarmentes szállá, mely az egymást követő, igencsak intenzív harci jeleneteket hivatott összekötni. A katonák harci koreográfiája a képregényhősök technikáját követi, történelmi pontosságot több vonatkozásban is felesleges lenne keresni. Ugyanez igaz a helyszínekre, melyek egy-két kivétellel teljes egészében a számítógép termékei, hasonlóan a különböző, gyakran groteszk figurákhoz, akik amolyan történelmi fantasyvé varázsolják a filmet. A siker számottevő világszerte, ám hogy pontosan mik a kiváltó okai, az már vita tárgyát képezheti: pusztán azért, mert Frank Miller képregényéből készült, netán a kiváló tempójú előzetes, a karizmatikus szereplők, a lenyűgöző látványvilág, vagy a tény, hogy agyalós történet helyett csupán csak agyalást kapunk? |
