Gabriel (John Travolta) pénzt akar lopni, de nem akármennyit és nem akárhogyan. Egy 1986-ban megszűntetett "Kardhal" nevű kormányzati akcióból maradt 400 millió dollár ül egy bankszámlán 15 éve, és kamatozik. A mára már 9 milliárd dollárra duzzadt összeghez egy hiperszuper bonyolult kód feltörésével lehet hozzájutni. Ezért van szüksége Gabrielnek Stanley-re (Hugh Jackman), aki a világ legjobb, leggyorsabb hackere, de bírósági ítélet tiltja el minden számítógéptől és lányától is. Végül is a gondtalan és boldog jövő reményében, meg persze némi erőszak hatására, Stanley elvállalja a feladatot, így csatlakozik Gabriel félig legális, a politika számára piszkos ügyeket intéző, családias, de annál keményebb csapatához. Mint kiderül, Gabriel nem heccből akarja ellopni a pénzt. Finanszíroznia kell magánhadseregét, amely, hogy megvédje az amerikai szabadságjogokat, az Amerikát fenyegető terroristák megtalálását és elpusztítását tűzi ki célul.
A Kardhal esetében színtiszta akciófilmmel van dolgunk. A Tolvajtempó rendezőjének új filmje tulajdonképpen a régi (egyébként jól bevált) sémákra épül: kicsit őrült, excentrikus, szíve mélyén jóindulatú, nagy testvér jellegű, Robin Hood-beütésű rossz; bánatos tekintetű, lányok kedvence, általában becsületes, csak rossz társaságba keveredett, de lelke mélyén vagány jó; bomba nők; korrupt politikusok, és mindent felülmúló látvány. Dominic Sena rendező ezúttal nem egy Jerry Bruckheimer produkcióban (pl.: Armageddon, Szikla) készítette el filmjét, így (véleményem szerint szerencsénkre) lekerült a filmről a Bruckheimer máz: a produkció sokkal felszabadultabb, könnyedebb. Mindenesetre így is jó sok akciójelenet maradt a filmben (vannak egészen meglepőek és ügyesek). Travoltának mindig jól álltak az excentrikus figurák: a játéka igen szórakoztató. Én viszont nem tudok megbarátkozni ezzel a Jackman fiúval, aki úgy tűnik, az új ausztrál csillag Hollywoodban (Geoffrey Rush, Russel Crowe, Nicole Kidman, Cate Blanchett és többé-kevésbé Mel Gibson után, aki ugyan amerikai születésű, de a mesterséget Ausztráliában tanulta), annyi különbséggel, hogy a tehetség ezúttal nem volt kritérium a bevándorlási hivatalnál.
Bár egy hajszállal elmarad attól, amit én jó filmnek neveznék, a Kardhal kellemes kikapcsolódást ígér, főleg az akciófilmek kedvelőinek. |
