Keanu Reeves majdnem mátrix stílusban öli a túlvilági gonosztevőket" - elég borzasztóan hangzik, ugye? No, nem eszik olyan forrón a kását. Alan Moore kultképregénye, a Hellblazer (a film címét - többek között - a Hellraiserrel való összecsengés apropóján változatták meg) több ismerősöm nagy kedvence, de nekem még nem fordult meg a kezemben. Ennek okán nem is tudom a végleges művet összehasonlítani a forrással, ám az biztos, hogy az alkotó levetette a nevét a filmről.
John Constantine a lepukkant detektív sztereotípiája: szájából lóg a cigi, vedeli az italt és a segítségét kérő nőnek csípőből nemet mond. Sok más mellett azonban egy fontos dologban különbözik Sam Spadetől: az ő ügyfelei megszállottak, ellenfelei hazajáró lelkek, informátorai okkultisták és misztikusok, ami pedig másnak egy homályos sikátor, az neki a maga a Pokol. Kelletlen hősünk éppen egy aprócska pókot kínoz otthon, amikor a csinoska Rachel Weisz felkeresi. A nő arra kéri, segítsen neki kideríteni, miért lett öngyilkos a nővére, vagy öngyilkos lett-e egyáltalán. A néző már sejtheti, hogy ennek az ügynek lesz némi köze a Végzet lándzsájához, mely a film első perceiben egy mexikói paraszt birtokába került. A legenda szerint ezzel a lándzsával végezte be egy római katona Jézus szenvedéseit a kereszten, így hatalma felmérhetetlen. Constatine végül rááll a nyomozásra, de addigra már mennyei és pokoli érdekcsoportok is beszálltak a játszmába.
A fentebb említett cimborák szerint ez egy förtelmes adaptáció, mivel ugyebár nincs mihez viszonyítsam, így nekem egy teljesen oké filmnek tűnt. Azt is meg merem kockáztatni, hogy jobb volt mint az előzetese - ez pedig ritka kijelentés. Pozitív megítélésemben az a tény is szerepet játszhat, hogy Alan Moore neve nem szerepel a filmen. A zavaros értékrendű művész ellenben egy másik, szintén az ő munkájára épült alkotás mellett viszont teljes mellszélességgel kiállt: ezt a fekélyt úgy hívják: Szövetség. |
