Bevezetésként azt kell mondanom, hogy rég láttam már ilyen jó ötletből kiinduló történetet, de a részletekért olvass tovább...
Fővárosi - sőt "világvárosi" lakosként pontosan tudom, milyen beteg és aberrált dolgokat produkál néha az urbanizáció, és itt most nem csak az állandó stresszre és rohanásra, a tömeges arctalanságra vagy az ego szabványosított eltorzulására gondolok.
Az Ütközéspont tipikus nagyvárosi sztori, vidéken, vagy egy csendes kisvárosban ez az eset egyszerűen nem történhetne meg.
Vegyünk két pasast New Yorkból: egy fiatal sztárügyvédet (Ben Affleck), akinek karrierje és élete irigylésre méltó, és ellenpontként egy igencsak rossz korszakát élő, válófélben lévő sikertelen családapát, aki épp most próbál leszokni az alkoholról (Samuel L. Jackson).
Mindketten sietnek, mégpedig mindketten egy bírósági tárgyalásra. Egyikük egy fontos perben kíván magasabbra törni, a másik viszont - utolsó esélyként - széteső családját próbálja meg visszaszerezni. Az autópályán karamboloznak, s noha az eset nem súlyos, ez a találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja.
Az ügyvéd perdöntő aktája a családapánál marad, és emiatt egész egzisztenciája veszélybe kerül, miközben amaz lekési az áhított "utolsó lehetőséget", és elveszíti szeretteit.
Mindkét fickó a másikat hibáztatja élete fordulópontjának katasztrófájáért; a sok év alatt összegyűlt és lerakódott agresszió kitör, s hihetetlen formákat ölt... Az elején csak szó szót követ, azután pedig, ugyebár, már a tettek következnek.
Roger Michell filmje igencsak elgondolkodtató, s igazi csemege lehetne, ha a kötelezően amerikai befejezéstől eltekinthetnénk. De sajnos nem tehetjük, mert ugyebár a konklúzió és az erkölcsi mondanivaló olyannyira fontos, hogy esetleges hamissága még egy ilyen zseniálisnak induló darabot is megkérdőjelezhet... |
