Argó

Ahogyan a rendező saját alkotását meghatározza: Filmem egy "suttyómese", ami szerintem nem más, mint egy jól megkomponált zsánerkavalkád.
A történet egy kétezer éve Magyarországon elrejtett római kincs vadászatáról szól. A három banda - aki pénzért, vagy pusztán hitük bizonyosságáért keresi a kincset - talán nem is olyan nagyon különböző társaság: egy német gengszter-csempész és barátai; egy hazai, kezdő, gyenge píárral rendelkező biztonsági őrökből összeállt kis csapat; valamint egy önmagát kereső volt ógörög-latin szakos bölcsész, a barátjából, az öccséből és egy újságírólányból rögtönzött „alakulatával”.
Az akció-vígjáték mint műfaj itthon nem bővelkedik példákban, így Árpa Attila, főiskolás múltjával együtt, olyan külföldi mesterek tintáiból merített, mint Rodrigez, Tarantino és Ritchie, amit persze vélhetnénk lenyúlásnak is, de – a film egészét tekintve – inkább mosolyokra okot adó „idézőjeleknek” nevezném. A „suttyómese” alapja hangulatemelő káromkodásokból áll, ami a filmkarakterekhez, valljuk meg, szinte elengedhetetlen kellék. Persze az csak hab a tortán, hogy ezekhez olyan nagyszerű színészek társulnak, mint Kovács Lajos, Csuja Imre, Scherer Péter és még sokan mások. Az pedig, hogy a film közben igazából egy valódi római kincset keresünk, itt-ott talán kevésbé hangsúlyozott, de a kincskeresés – mint a mese-műfaj első számú kedvenc témája – itt is jól működő alappillér.
A film valódi