Score, The

Marlon Brando, Robert De Niro, Edward Norton. Kétségtelenül nagy nevek ezek. Azt is mondhatnánk, hogy nagy színészek három generációja. A krimi maga, amiben játszanak, szintén a műfaj három szakaszának jellemzőit hordja magán. Az ötvenes évek lassú narrációjának eleganciáját, a hetvenes évek profizmusát, és a kilencvenes évek high-tech érzését. Ezek ismeretében a sztori nem produkál körömrágós izgalmakat, hatalmas robbanásokat, de még egy valamire való autós üldözést sem. Az egész roppantmód felnőtt alkotás, olyan mintha nem is Amerikában, sokkal inkább Angliában, vagy Franciaországban készült volna. Rá sem ismernénk Frank Oz rendezésére, aki korábban bábokat mozgatott a Muppettnél (és egy Yoda nevű figura motiválásában is részt vett), majd később vígjátékokra specializálta magát.
A történetről nem akarok sokat elárulni, nagyjából arról szól, hogy egy öreg mackóst (De Niro) kedélyes ügynöke (Brando) belerángat egy utolsó rablásba, ahol is egy zöldfülűvel (Norton) kell szövetkeznie egy vámház kirámolására.
Ajánlom mindenkinek, akinek már a könyökén jönnek ki az idealizált, elvígjátékosított alvilági filmek, és a darálós akciótempót diktáló krimik.