Kedvenc képregényhőseink megszokott kétdimenziós világához veszélyes játék (-filmen) hozzányúlni. Ez egy rendkívül speciális univerzum, s amennyire szabad és fantáziadús, olyannyira szigorú szabályok jellemzik. Hogy részletekbe most ne bocsátkozzam, csak néhány példát említek a kötöttségekből: nem szabad változtatni a sztorin, a szereplők karakterén, a helyszíneken, a ruhákon, stb., és akkor még nem beszéltem a hangulatról, a látványvilágról, vagyis a kialakult image ingoványos talajáról. Na most kérem szépen, a Pókemberre (igazi, nagybetűs képregény-mítosz!) ez triplán vonatkozik.
A figura 1962-ben született a Marvel Comics-nál, atyját Stan Lee-nek hívják. Amit feltétlenül érdemes róla tudni az az, hogy a piros-kék cucc egy Peter Parker nevű queensi srácot takar, akit egy különleges pók csípése alakít át pókemberré. Feladata New York város - és a világ - megvédése a gonosszal szemben. Szerelme a vörös hajú Mary Jane, ellenségeinek száma és ravaszsága végtelen.
Sok más kollégájával ellentétben Peter nem született szuperhős, úgyhogy nála frankón megfigyelhetjük, hogyan alakul át egy csendes, félszeg, átlagos, külvárosi fiú hőssé és bálvánnyá. Isteni ötlet tehát, hogy a szerepre Tobey Maguire-t választották, mert azon kívül, hogy igen csak helyes kis pofikája van, már színészként is letett valamit az asztalra, ráadásul - fiatalsága ellenére - nem is akárhogy (Jégvihar, Árvák hercege, Pokol lovasai, stb.).
Jelen esetünkben a nagy ellenfél a természetellenesen galád Zöld Goblin/Norman Osborn (ó, az a csodálatos Willem Dafoe), aki bőszen terrorizálja a nagyvárost és a Pókembert/Parkert, amit természetesen emez nem hagy annyiban.
Sam Raimi rendező maga is fanatikus képregény-rajongó, apait-anyait beleadott, elhivatottan mutatja meg nekünk Parker átalakulását, vívódásait, szerelmét és persze a jó kis csihi-puhikat, úgyhogy nyugodtan állíthatom, a műfajt kedvelő nézőket nem éri csalódás. A technikai trükköket persze nem múlja felül a dialógus feszessége, na de aki erre számít, az eleve elhibázott elképzelésekkel indul neki a filmnek. A képkivágások, a kameramozgások szépek és speckók, a látvány klassz, mindent egybevéve igazán kellemes szórakozás ez a mozi. (De azért nekem az X-Men jobban bejött.)
Ja, és erről jut eszembe, tuti hogy ezek után lesz még következő rész is... |
