Hölgyeim és uraim, tisztelt olvasók! A film elején váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül, se szó, se beszéd, egyszerűen és nagyszerűen, meglehetősen hatásosan, felrobban egy tisztességben megőszült, békés, bölcs, családszerető, minden bizonnyal rendszeres hitéletet élő, tiszteletre méltó amerikai szenátor. Mint az a későbbiekben kiderül, a néhány másodperccel korábban elfogyasztott víztől. És ezt nem most találom ki. Valakik filmet forgattak erre a témára. Komolyan, meg lehet nézni, ki lehet kölcsönözni.
Ilyen előzmények után kell megpróbálni lehetőleg minél objektívebben nézni a műalkotást, azzal az egyetlen, ámde meglehetősen felelős céllal, hogy Önöket informáljam az általam látottakról, valamiféle rövid áttekintést adjak a dolgok menetéről. Nos, hosszas küzdelem után sem tudok elszakadni attól az alapvető ténytől, hogy ebben a filmben emberek robbannak fel a víztől. Hiába a mélyreható nyomozás. Hiába a legtehetségesebb, legelismertebb robbanóanyag-szakértő kétségbeesett megállapítása, miszerint a labor képtelen bárminemű robbanóanyag jelenlétét kimutatni a tragédiák színhelyén. Semmit sem ér a velejéig gonosz, gyűlöletes zsaroló, aki tízmillió dollárt kér káros tevékenysége szüneteltetéséért cserébe. Mindhiába a titkos összefonódások feszegetése, és mit sem ér egy lehetséges tömeg-tragédia lehetőségének felvillantása. Minden hiába. Nem vagyok képes részleteiben emlékezni a történésekre, az elmondottakra. Minden törekvésemet meghiúsítja a mindent elhomályosító, a minden gondolat helyén erőszakosan és kitörölhetetlenül megjelenő emlék: az emberek felrobbannak a víztől.
Természetesen nem igazi vízről van szó, hanem valami más vegyületről, mely ugyanúgy íztelen, színtelen, szagtalan, és nem tartalmaz mikroorganizmusokat. Ettől függetlenül, magányos perceimben gyakran próbálok magam elé képzelni egy ismeretlen férfiarcot - kissé gyűrött a napi fáradalmaktól, az elszívott töméntelen cigarettától -, ahogyan az egész napos gondolkodásból eszmélvén, hirtelen felvillan a szeme, s egy halovány mosoly kíséretében kiszáradt ajkai közül halkan előtör a mindent megoldó gondolat: az ember felrobban a víztől. Ez az igazi művészet. |
