David Aames (Tom Cruise) egy igen gazdag, New York-i, szemtelen, széltoló nőcsábász, akinek csak az a fontos, hogy elcsábítsa és ágyba vigye a kiszemelt nőt. Van egy szeretője, Julie Gianni (Cameron Diaz), aki készséggel állna rendelkezésére akár minden este. Persze ezt David nem akarja, mindez saját szülinapi partiján válik egészen egyértelművé számára, amikor meglátja Sofiát (Penélope Cruz), aki Brian Shelby-vel (Jason Lee), David legjobb, helyesbítek, egyetlen barátjával érkezik. Nem telik el sok idő, a gazdag és elbűvölő ifjú, a barátsággal nem sokat törődve, azonnal ráhajt a különleges lányra. A tőle nem megszokott módon, egy teljesen ártatlan éjszakát tölt el Sofiával. Elhatározása, miszerint az új lány lesz az egyetlen nőnemű lény ezentúl az életében, egészen reggelig tart, amikor nem túl hosszú rábeszélés után mégis beül Julie autójába. Ekkor következik az élet furcsa fintora: egy baleset következtében David elveszíti a nők elcsábítására bedobható egyetlen fegyverét, gyönyörű arcát és mosolyát. Helyette egy torz, önmagát keresgélő David marad, szerelmesen. Magányával küszködik, miközben egyre csak Sofiára gondol. Egy félresikerült próbálkozás, egy rossz kezdet után az idő múlásával minden megjavulni látszik. A lány kegyeibe fogadja, az orvosok feltalálnak egy módszert, amivel átműtik David torz arcát. Röviden: minden olyan mint egy gyönyörű álom.
A film története természetesen itt nem fejeződik be. Jó a történet, Alejandro Amenábar az eredetiben olyan jól kitalálta. Csak valami miatt Crowe filmjéből hiányzik a feszültség. Pedig mindene megvolt: jó színészek, pénz, kész forgatókönyv, lezárt Time Square - és mégsem! Illetve mégis. Mégis elszúrta. Cruise csak mosolyog. Hol van az a játék, amit a Tágra zárt szemekben láttunk? Penélope Cruz is összehasonlíthatatlanul jobb a régiben. Mintha újrajátszaná, rutinosan kezeli Sofia szerepét. Kurt Russel pedig pszichiáter... Nem lehetne, hogy mindenki maradjon a saját kaptafájánál? Cameron Diaz jó, sőt ő itt a legjobb. A szándék nem volt rossz: "A Vanília égbolt számunkra olyan, mint megcsinálni egy nagyszerű dal feldolgozását. Tisztelettel adózunk a filmnek, de reméljük, hogy saját árnyalatokkal és értelmezésekkel is gazdagíthatjuk." (Crowe)
Persze a filmet meg kell nézni. De ha ez megtörtént, mindenkinek melegen ajánlom a Nyisd ki a szemed! című alkotást. Aztán mindenki eldöntheti, hogy inkább a 1997-es spanyol, vagy a 2001-es újrája a jobb. |
