Egyet fizet, kettőt kap! A szlogen teljes mértékben érvényes, hiszen két külön műfajú filmet is megnézhetünk egyben, egy ámokfutó gengszter mozit és egy vérbeli vámpír-horrort. Az átcsúszás egyikből a másikba épp oly mesteri és szórakoztató, mint maga a film.
Rodriguez (rendező) és Tarantino (forgatókönyvíró és főszereplő) jó testvérekként, kart karba öltve mutatják meg nekünk, milyen is az igazi ponyva. Szinte perverz örömmel lubickolnak ebben a témában, nem is csoda, amikor végre a gyermekkori kedvencekből professzionális színvonalú filmet csinálhatnak!
A történet alapjában véve egyszerű (legalábbis eleinte). A Gecko fivérek sokszorosan körözött bűnözőként menekülnek a mexikói határ felé, vagyis afféle amerikai gengszter road movie-nak lehetünk tanúi.
Seth - Gerorge Clooney legelragadóbb, legsármosabb, legcoolabb alakítása -, az idősebb srác sokat megért profi, aki megható aggódással kíséri figyelemmel kissé félresikerült öccse, Richard - maga a nagy Quentin Tarantino játssza a szerepet - néha igencsak idegesítő ténykedéseit. Menekülnek, túszt ejtenek, lövöldöznek és gyilkolnak, vagyis a film első felében igazi Tarantino-mozit láthatunk, vad, fekete humorral és a szerzőre jellemző zseniális dialógusokkal.
Aztán a mexikói határnál (Rodriguez territóriumába érkezünk) egy zaftos huszárvágással átlibbenünk egy alkonyattól pirkadatig nyitva tartó kocsmába, ahol is hőseink, kiegészülve és összebarátkozva frissen ejtett túszaikkal - Harvey Keitel, Juliette Lewis, Ernest Liu - hirtelen vámpírokkal találják szemben magukat. Dől a vér, kifordulnak a belek és a szemek, pattognak a nyílpuskák vagy karók az egyre csak fokozódó túlerővel szemben. A helyzetük és a humoruk sötétebb, mint valaha. Egyszóval: zseniális!
Hát kérem, így kell ezt csinálni. Az ifjonc mesterek megmutatták, hogy mi a dörgés. De vigyázat! Ezt a filmet megszállottak készítették, megszállottak számára. Csak ennek figyelembevételével ajánlom, viszont ebben az esetben kötelező alap! |
