Az autóversenyzős filmek látványos világa nehezen kikerülhető, cseles csapdákat rejt. Két verseny között ugyanis, mégiscsak történnie kell valaminek ugyebár.
Általában nem nehéz kitalálni a cselekményszövést, kell ugyanis - minimum - két kiválasztott pilóta, akik természetesen rivalizálnak egymással, ezt még fel lehet turbózni egy öregedő profi és feltörekvő ifjonc variációval. Szükség van még természetesen egy hölgyeményre, akinek szívét is el kell nyerni, továbbá kell egy lélegzetelállító karambol, ami után végignézzük hősünk újrakezdését, s végül a győzelem, na meg a csók. A csapda lényege az, hogy amíg a futamok izgalmain élvezkedő néző halálra unja magát két menet között, a sztorira vágyó viszont végképp besokall, hiszen egy ilyen szűk mozgástérben minden épkézláb történetszövés a versenyjelenetek izgalmait szolgálja.
Jelen esetünkben a Forma-1 boxaiba nyerhetünk betekintést, egy színes, nyüzsgő, problémákkal küzdő "családba", ahol csillognak-villognak a szédületesen gyors kocsicsodák, bombázók a csajok, és irtó nagyban megy a játék, stb.
A fő vonal lényege, hogy két menő fiatal pilóta (Kip Pardue, Til Schweiger) ugyanarra a győzelemre és nőre hajt (Estella Warren), s a helyzetet bonyolítva a játékba még bekapcsolódik egy segítségül visszahívott veterán (Sylvester Stallone) is.
További mellékszálak próbálják menteni a sztorit - Pl. rádöbbenés a bajtársi összefogás előnyeire, elvált feleség (Gina Gershon) esete egy másik pilótával, tolókocsis exversenyző-tulajdonos (Burt Reynolds) - sajnos nem sok sikerrel.
A futamok ugyan frankón néznek ki, bömbölnek a motorok, jók a kamerák, villognak a vágások, de a film összességében olyan könnyen felejthető, mint verseny közben egy kerékcsere. |
