Malkáv Tibor boncmester introvertált figura. Informatívnak távolról sem nem nevezhető tőmondatai, kifejezéstelen tekintete és (egy apró részlettől eltekintve) rezzenéstelen arca már-már egy nyugtalanító szociopata benyomását kelti. Mindezek ellenére azonban van benne valami közeli, hisz karakterében jó eséllyel bárki felismerheti egy szomszédját, kollégáját vagy ne adj 'Isten barátját. Az apa nélkül felnőtt fiatalember foglalkozása, a csendes, megbékélt pácientúrához fűződő szakmai viszonya azonban pontosan annyira hétköznapi, amennyire elsőre nem tűnik annak. Sajnos a halál közelsége a szakmán kívül is beköszönt Tiborhoz: édesanyja rákban haldoklik, az ígéretes külföldi kezelésre azonban nincs elég pénz. A dilemma hatására Tibor - szigorúan a saját mértékével mérve - kicsit megbicsaklik, így fordulhat elő, hogy igent mond a törzshelyén dolgozó pincérnő randimeghívásának. Ahogy az a krimi zsánerben lenni szokott, a nő megjelenése lavinát indít el. Feltűnik egy ápolatlan, rosszarcú és modorú figura, akinek még a szeme sem áll jól - és ennek megfelelően Küklopsznak nevezi magát. Az illető tízmillió forintot ajánl Tibornak, ha az eltesz egy Szirmai Ferenc nevű férfit láb alól. Hősünk nem kéreti magát sokáig, hisz a pénzből bőven fedezhetné édesanyja műtétjét, ráadásul egyáltalán nem ismeri az áldozatot, így a nyomozás során nem is lenne köthető hozzá. A kifogástalanul kivitelezett munka végeztével rendben megkapja a fizetséget Küklopsztól, ám egy levél érkezése mindent fejtetőre állít és hősünket arra kényszeríti, hogy mélyebbre ásson az ügybe, mint amennyire valaha is szeretett volna.

Gigor Attila első nagyjátékfilmje több szempontből is igen emlékezetes darab. A főszerepet alakító Anger Zsolt minimális színészi eszközökkel, mégis hihetetlen hidegvérrel kelti életre Malkáv Tibort, legyen szó olyan helyzetekről mint egy randevú, egy fatalista beszélgetés vagy akár egy emberölés. Viccelni csak nagyon komolyan lehet - tartja a mondás, és ezt Gigor nagyon pontosan követi is, mind a forgatókönyv, mind a színészvezetés terén. Így fordulhat elő, hogy egy olyan poénon is sikerülhet nevetnünk, amit ha egy RTL-es tévéprodukcióban vagy egy újabb Tímár Péter filmben hallanánk (a kettő már majdnem ugyanaz) még egy fintort sem csalna az arcunkra. Persze ne feledjük, hogy a Nyomozó - a szokatlan szereplőválasztás ellenére - mégiscsak egy krimi, méghozzá nagyon jó. Mivel hősünk nem foglalkozását, hanem szándékait tekintve nyomozó, így a józan ész mentén haladva gombolyítja fel a szálakat, melyek egy ponton aztán annyira összekuszálódnak, hogy arra csak egy figyelemre méltóan kivitelezett dedukciós nyomelemzési jelenet képes valamiféle megoldást nyújtani. Persze egy csavar még ezután is marad.
A Filmszemlés fogadtatás, a Karlovy Varyban szerzett elismerés és a különböző elővetítések után kijelenthetjük, hogy nagyon hálás darabbal gazdagodott a hazai filmpaletta. Kíváncsian várjuk Attila következő filmjét, amihez reméljük egy kövér csekket is kap a Nyomozó hollywood-i remake-jéért.

Bilagit