Az első rész trendi látszatával és a könnyen beazonosítható karaktertípusok segítségével hódított teret, illetve vívott ki magának egy olyan kultstátuszt, amit sokan értetlenkedve fogadtak. Ízlések, pofonok. A reklámfilmes múlt még nem predesztinál egyből egy nagyjátékfilm-rendezői székbe, rebeghetnénk, ám a három bratyó töketlenkedése annyira valami Magyarország volt, hogy Herendi hibái felett mindenki boldogan húnyt szemet. Eltelt pár év, jöhet az újabb bőr. Ám darázsfészek itthon egy kultfilmnek folytatást készíteni, annyi csapda várja a biztos bevételt féltő rendezőt, hogy változtatni csak azon akar, amiről tudja, hogy a közönség úgysem veszi észre. Valami ilyesmi történt most is.
A tesókák épp azon keseregnek, hogy a lottónyereményből elkészült Bűnös város nagyot taknyolt (megjegyzés: Kovács Lajos Ottó két mondata annyira zseniális, hogy szinte alig vesszük észre a Kenyeres Bálint felé csapó fricskát a Before Dawn kapcsán). Probléma még, hogy Ákosnak nem áll fel. És hogy András nem tudja fizetni a kéglit, mert már neki is alig maradt forgótőkéje. Aztán felbukkan egy titokzatos képeslap és Alex az interneten két izompacsirta társaságában. Rögtön sejthető, hogy a régi csapat újra összefut, hogy egymás alá pakolhassanak, ahol csak lehet. Most éppen a Csuja Imre által játszott maffiózó, egy bizonyos Bala játékszereként kell egy borzalmas színdarabot tető alá hozniuk, hogy kaszálhassanak. Alex ismét mesterien csavarja a szálakat, a próbák alatt mindenki megpróbál mindenkivel összejönni vagy szakítani, lelki sebek szakadnak fel, és csak remélhetjük, mire felmegy a függöny, hőseink gyógyultan távoznak, ha egyáltalán élve megússzák a kalandot...
Ha a kellemes mosolyok mellett valami mocorgásra ad okot, az valószínűleg az, hogy a kassza csilingeltetése végett előbb találták ki a film poénjait, a forgatókönyvet a kultikusnak remélt mondatok mellé kanyarintották. Ezért eshet meg az, hogy a dögösnek szánt főcímdalt többször is bejátszák a nagy kavarásban, nehogy még azt hihessük, hogy van bármi okunk az unalomra. Tulajdonképpen nincs is, ha azt nem számítjuk bele a cselekménybe, hogy az első rész mellékalakjai (Kapácsy-Reviczky rendőrpáros, a halszemoptikás Gesztesi és még sorolhatnám) inkább csak a megúszás végett bukkannak fel, nem pedig azért, hogy bármi súlyuk is legyen a filmben. Ugyancsak érthetetlen, hogy Alex miért mozdul rá ismételten Eszterre, hisz 2001-ben csak eszköznek tekintette a lányt. Egy ilyen szintű szélhámos ennyire biztosra menne? Na igen, de egy felmelegített kapcsolat akkor még értelmetlenebb, ha soha nem is létezett. Persze, egy sikerfilm kapcsán nem biztos, hogy megéri ilyen paradox szituációkba belekötni. A figurák a nagy egymásra utaltságban azért nem felejtenek el minket legalább egy erős fél órára megnevettetni, a többi időt meg jól lemozogják, mint a túlságosan klipszerű táncosok a filmben. A Valami Amerika 2 mérlege tömoren az, hogy semmiképp nem tekinthető önálló filmnek, az első rész nélkül egyáltalán pedig nem működik. Ha az esetleges harmadik rész ilyen szemtelenül használja szabásmintának a mostanit (vagy akár az elsőt), a címből a "Valami" jelző bátran eltűntethető.

Sinatora