Az ellentétek vonzzák egymást - mondják sokan. E kifacsart logika mentén felmerülhet a kérdés: az azonosságok pediglen taszítják? Christopher Nolan új filmjének két rivális főszereplője - a képregények hőseihez és főellenfeleihez hasonlóan - rengeteg dologban hasonlítanak egymáshoz, ám egyetlen, igazán fontos jellemzőben különböznek.
Christopher Nolan fivérével, Jonathan-nel közösen adaptálta Christopher Priest viktoriánus Angliába kalauzoló regényét, melynek középpontjában
két bűvésztanonc, Borden (Christian Bale) és Algier (Hugh Jackman) konfliktusa áll. Sokat nem szeretnék elárulni a történetből, mivel legalább három olyan meglepetést tartalmaz, melyek idő előtt történő leleplezését segíteném már csak az események körülírásával is. Annyit azonban elárulhatok elöljáróban, hogy a film kezdetén Borden bíróság előtt áll, Angeir meggyilkolásának vádjával, ám hogy miképpen is jutottunk idáig, azt a film 113 perce fogja megválaszolni.
A mesét teljes egészében a két bűvész megszállott rivalizálása hajtja, mely hol tragikus, hol elképesztő kitérőkkel vezet bennünket a végső rejtély megoldása felé. A színészválasztás tökéletes: Christian Bale fenyegető sármja szembeállítva Jackman igyekvő, szimpatikus fellépésével máris abba az illúzióba terel bennünket, hogy valamelyiküknek jobban kezdünk szurkolni. Nolan eddig sem volt híres az erős női karakterekről, így Piper Perabo, Scarlett Johansson és Rebecca Hall is mindössze narratív kellékek, de korlátozott feladatukat tökéletesen ellátják.
Nolan egy bűvész rafinériájával kápráztat el bennünket: a kiváló produkciós kiállítás külsőségei mögött, mesterien kendőzi titkait, majd kiváló időzítéssel leleplez, ám csak annyit, hogy utána mindig maradjon még min gondolkodnunk. A folytatások és a remake-ek korában pedig így definiálhatjuk a mozivarázst.