Anthony Hopkins hatvanöt évesen is igen jó bőrben van: fut, verekszik és lövöldözik, ahogy egy vérbeli kémhez illik. A Rossz társaság című filmben legalábbis ezt próbálják elhitetni velünk, és aki akarja, még el is hiszi. Partnere, a nagyszájú mamlasz, Chris Rock egyáltalán nem vérbeli kém, meccsekre szerez jegyet, és pénzért sakkozik a Central Parkban. De természetesen a film végére róla is bebizonyosodik, hogy legalább olyan jó ügynök tud lenni, amilyen ismeretlen ikertestvére volt a film elején. Szegény bátyót ugyanis egy akció során elteszik láb alól, a Mission: Impossible első részéhez hasonlóan már megint Prágában, ahol ha filmet forgatnak, nem azért teszik, mert a város hasonlít Berlinre (Kémjátszma), vagy Buenos Airesre (Evita), de ezt most hagyjuk. Rock ikertestvére tehát igazi kém volt, aki épp egy hordozható atombomba megvételéről tárgyalt a cseh fővárosban. A helyzet úgy áll, hogy ha a seftes-bunkó tesó nem ugrik be a helyére, akkor a CIA-nál is gonoszabb társaság kaparintja meg a szajrét, akkor pedig ugye - már megint - vége a világnak. Jöhet tehát a villámgyors kiképzés, és máris megint Prágában vagyunk, ahol próbálunk úgy viselkedni, mint gazdag, művelt, mellesleg ügynök bátyánk, aki meg úgy viselkedett, mint Micheal Turner műkereskedő, ez volt ti. a fedőneve.
Joel Schumacher tud filmet rendezni, Hopkins is a kedvenceim közül való, még a kémes sztorikat is kedvelem, mégsem láttam semmi újat ebben a filmben. A hollywoodi filmmarketingesek próbálták a filmet az akció és a vígjáték közé szorítani, hogy mindkét nem nézői jól ellegyenek - ez azonban nem túl jól sikerült. A Rossz társaság nem elég jó vígjátéknak, és nem elég jó akciófilmnek sem. Így összegyúrva láthatunk egy kicsit rutinszagú Hopkins-alakítást, Chris Rockot, amint próbál Chris Tuckerhez hasonlítani, egy igényes operatőri munkát a Mexikóit is jegyző Dariusz Wolskitól, illetve Prágát, Prágát, és megint csak Prágát...