Robert Stevenson (1905-1986) a Walt Disney stúdió játékfilmes aranykorának nagy rendezője, olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint az Ágygömb és seprűnyél (1971), Feketeszakáll szelleme (1968), a Kicsi kocsi-széria első két filmje, továbbá számos Guy Williams-es Zorro epizód.
A gazdag életmű talán legjobban sikerült opusát, a Mary Poppinst tarthatjuk most kezünkben. P. L. Travers meséjét nagyszerű humorral, szívmelengető dalokkal, a kor legmagasabb filmes technikai színvonalán álmodták vászonra. A Mary Poppins kidolgozottságában, dramaturgiájában bármelyik mai felnőtt alkotással vetekszik. Julie Andrews gyönyörű, s a hangja is varázslatos -ezért is nehezen érthető, hogy miért nem ő lett Eliza Doolittle Cukor György My fair lady-jében-, méltán nyert Oscar-díjat szerepéért. Visszafogottan játszik, mosolyától mégis elolvad minden gyerek (és felnőtt is). Sorolhatnám a klasszikus jeleneteket: Dick van Dyke táncát a pingvinekkel, a rókavadászatot, vagy a kéményseprű-revüt. Jó érzés újra látni egy cinizmustól és önkényes erőszaktól mentes "nagy mesét".
Kicsit naívnak tűnhet a feltételezés, hogy a most felnövő gyerekeket érő hatások közepette egy ilyen klasszikus "technicolor"-mozi hatni tud, s csak remélni tudom, hogy varázsa és őszinte bája még ma is lenyűgözi a kicsiket.