Harry Potter. Már a név puszta említése is vegyes érzelmeket csalhat elő környezetünkből. Valószínű, hogy a fiatalabb korosztály körében sokkal egységesebbek lennének ezek a reakciók, mint mondjuk a 20 év feletteik között. Szülők esetében azonnal a család havi költségvetésének módosításával találkozhatnánk, vallási fanatikusok körében viszont rögtön a Sátán személyéhez kapcsolnának minket is. Tehát tessék óvatosan bánni Harry Potter nevével, mert áldásként és rontásként egyaránt beválik! Jól válasszuk meg, hogy mikor és milyen társaságban ejtjük ki nevét a szánkon. Nekem volt szerencsém a mozipénztár előtt megidézni az igét, és mondhatni egész jól sikerült varázslathoz lett szerencsém. Mivel az eddig megjelent négy mágikus kötetet jómagam nem forgattam, így egy famulust is vittem, aki segített összehasonlítani a könyveket a mozivarázzsal. Nos első körben előre is bocsátom, hogy a film egy nagyon jó adaptáció. Persze óhatatlanul vannak változtatások a könyvhöz képest: kimaradt események, vagy lerövidített epizódok, stb. De a 137 perc ezeket a bakugrásokat megkövetelte, pontosan azért, hogy ne váljon a mű unalmassá. Mivel én elsősorban filmként és nem adaptációként vizsgáltam, így azt kell mondjam, hogy a Harry Potter ráadásul egy nagyon jó mozi. Van benne látvány, izgalom, szimpatikus, humoros szereplők sőt még valami morális tanításra is futotta. Ritkán találunk manapság olyan nagyköltésgvetésű filmet, amiben az előbb említett jellemzők mindegyike ilyen határozottan, jól felismerhetően szerepel. Lurkóknak ez a film lesz a FILM, nekünk az ugródeszka a Gyűrűk Urához, az idősebbeknek pedig egy olyan mese, amit bátran megnézhetnek többször is a gyerkőcökkel.
Végezetül meg kell jegyezzek valamit, amit észrevettem a film fináléjénak környékén. Amikor pápaszemes hősünket a főgonosz át akarja csábítani a saját oldalára, hogy majd ők együtt, nos akkor egy hangyányit felcsendül egy rövid zenei futam. Aki ezt felismeri, az nyer egy mosolyt a képére.