Az indiai származású M. Night Shyamalan legújabb filmje kiforrottabb mint a Hatodik érzék és közfogyasztásra alkalmasabb mint a Sebezhetetlen. Jócskán akad benne humor, de izgalomból és feszültségből is jókora adagra vár ránk. Ami azonban igazi meglepetéséként ért, az az ijedtség volt. Bizony két helyen is rám hozták a frászt, pedig olasz kannibál- és zombifilmeken edződtem.
A történet középpontjában egy csonka család áll, tele alaposan kidolgozott karakterekkel, amelyek egyébként a rendező erősségei voltak már korábbi filmjeiben is. A család egy reggel a farm kukoricamezejében rejtélyes körökre bukkan, amiket akár szélhámosok is készíthettek. Ám lassan kiderül, hogy hasonló jeleket észleltek szerte a világon, így egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy csalók keze lenne a dologban. Amikor aztán a tévében minden csatornán ezeket a híreket kezdik sugározni, mindenki számára világossá válik, hogy valami elkezdődött.
Ennél többet nem akarok elárulni, de annyit mondhatok, hogy a rendező ismét nem okozott csalódást, és bár a fináléban nem tartogat semmi hatalmas fordulatot, mégis visszafogott teljességgel rakja fel a pontot az i-re.