A jövőben járunk, mégpedig egy igencsak barátságtalan, sivár helyen, valahol a galaxis egyik távoli pontján. A közelmúltban ezen az isten hátamögötti vidéken emberek vívták háborújukat egymás között, földi érdekek által vezérelve. Na most ez olyan, mintha a magyarok és a románok Kanadában vívnák meg háborújukat az erdélyi területek hovatartozása kapcsán. Mindenesetre a roncs-bolygón maradottak lettek igazán megszívatva, és e helyütt nem csak a béka segge alatt tanyázó életminőségre gondolok, hanem arra is, ami ezt az egész filmet mozgatja. A robotok had áradata.
Intelligens fajtából valók ők, olyannyira hogy reprodukálni is tudják magukat, azaz bizonyos értelemben képesek szülni, sőt. Ugyanis nem elég, hogy képesek szaporodni, menet közben tökéletesítik is magukat. Ez a mozzanat meg kb. annyira értelmezhetetlen, mintha egy üregi nyúl embert szülne, elhatározásból. Tehát, és itt kanyarodjunk vissza, valójában az történik, hogy körfűrészfejű, leginkább hendikeppes rákra emlékeztető, miniatűr páncéllovagok létrehoznak az emberekhez megtévesztően hasonlító, ám azok kiírtására szakosodott, übermens robotokat, ráadásul elképesztő mennyiségben, egy olyan bolygón, ahol gyakorlatilag nincs víz. "Tudományos"-fantasztikus. Miután ilyen szépen megérkezünk a konfliktus forrását képző alapproblémáig, már nem hiányozhat az a meglepő fordulat, hogy mondenki gyanús lesz. Ki igazi, és ki nem az? Miután mindenki váltig azt hangoztatja, hogy márpedig ő bizony igazi, ezt a kérdést nem lehet máshogy megválaszolni, csakis az illető alany teljes fizikai likvidálásával. Elindul hát az öldöklés. Jaj, azt meg majd elfelejtettem, hogy mindeközben hőseink folyamatosan úton vannak, keresik az eredeti ellenséget, hogy megbékéljenek vele, a robotok elleni összefogás reményében.
A "semleges" néző egy sci-fi kapcsán joggal várhatja el, hogy a képek egy általa addig nem ismert világot mutassanak neki. Ez a film azonban sajnos nem nyújt semmilyen esztétikai élményt a sóvárgó nézőnek. Lerobbant gyárépület-belsők, csatorna, sivatag, elhagyott gigantikus ipartelepek. Lehetne, és elnézést az érintettektől, akár Ózd is, húsz év múlva, mikor már jól szétrohadt minden. Ezzel a képi kínálattal, valamint a fent említett feszes történettel próbálja meg a rendező a lehetetlent: hogy alkotása tetsszen.