Ha egy filmet manapság szinkronizálnak, az gyanítom, arra utal, hogy a célközönséget nem tartják olvasóképesnek - mert annyi minden azért nem történik a vásznon, hogy a felirat túlságosan elvonja a figyelmet. Tartozom egy vallomással: a rendező Vonzások és állatságok című korábbi romantikus vígjátéka az egyik kedvencem a műfajból. Ez a darab is néha felvillant néhány pillanatot annak bájából, sőt a főszereplő hölgy (Shannyn Sossamon) is Janeane Garofalora hajaz. Azonban itt el is kanyarodik egymástól a két alkotás: a 40 nap és 40 éjszaka felvállaltan a fiatalabb korosztálynak készült, és a durvább szexközpontúságot adagolja (még akkor is, ha pont annak megtagadásáról van szó).
Matt (Josh Hartnett) fél éve szakított Nicole-lal de nem tudja feledni a lányt - s főleg annak testét. Hiába fekszik le hétről hétre mással, ott kísért a régi szerelem árnyéka. Amikor tudomást szerez arról, hogy Nicole eljegyzést kötött, ő negyven napos cölibátust fogad, kispap testvére árnyékában. Munkatársai fogadást kötnek időleges szüzességére, a lányok beindulnak, és egy hatalmas kísértés is érkezik egy új kedves képében...
Az erotikát csak egy (elég közhelyszerű) virágszirmokkal végrehajtott kielégítés képviseli, meztelen testrészt sem többet látni, mint egy tavaszi napon - egyetlen jelenet erejéig elevenedik meg egy számítógép generálta melltenger. Pont annyi, amennyit egy tizenhat éves szervezete és lelke még elbír. Rajtuk kívül csak nyugdíjast láttam a nézőtéren, de őket sem kerülgette a szívbaj.
Ja, és ha már szinkronizálunk, könyörgöm, ne a tíz évvel ezelőtti nyelvet használjuk! A tiniknek ez már ciki - különben elég király...