Stanley Kubrick SK kívánta volna megrendezni a filmet, de sajnos jobblétre szenderült. A megvásárolt jogokra Steven lecsapott a Ryan után valamivel és afféle kalapemelés címen látványos meseopuszt kanyarintott a meglepő sci-fi történetből. A világ már szembenézett a sarki jégréteg megolvadásával és annak következményeivel: az emberiség nagy része víz alá került, a létet könnyebbé a hirtelenjében előbukkant találmányok, vagyis a robotok teszik. Olcsók, gyorsak és megbízhatóak. A gyermekét kómában könnyes szemmel leső házaspár ezért egyezik bele, hogy "tesztelje" az első emberi érzésekkel és idegrendszer-valamivel megalkotott mecha-kölyköt, Davidet (Hael Joey Osment). A frissen a napi életbe aplikált csemete kissé nehezen érti a humanoidokat, nehezen illeszkedik be, de hát ez gondolom nem olyan meglepő. Ahogy elindítják az érzelem-programot, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Olyannyira, hogy a csavar miatti utcára kerülés után David-nek hiperszuper Pinokkióként kell megtalálnia a neki szánt utat, ha az létezik egyáltalán. Gigoló Joe (Jude Law), a szerető-mecha és egy robotmedve társaságában vágnak bele az apokalliptikus, új értelmet kereső világba. Ez a film véleményem szerint a kandalló mellett pipázgató Steven első multifogyasztható mesemozija. Itt nem beszélhetünk szellemi felfrissülésről, csak szinten tartott, kicsit megrészegült tudatállapotról. 2001 Spielberg számára nem egy nagy Odüsszeia, egyszerűen (leszámítva a digitált) olyan év, mint bármelyik más. Szerintem. Igaz, nagyon édes, cukros és mázas ez a mese ahhoz, hogy bármelyik gyorsétterem felsorakoztathassa a termékeit zászlaja alatt, de itt érezni először azt a bizonyos öregkkori szentimentalizmust, amire NoPopul utalt a Különvélemény ajánlójában. Sok helyütt már remekül bevált képek (saját magától természetesen, mert magától az ember nem szégyell lopni, na meg semmiféle peres eljárással nem jár), az elmúlt tizenöt év legsikerültebb momentumai tartják a főoszlopát a mozinak. Jude és Osment jó párost alkotnak, a mozi pedig van annyira többrétegű, hogy hozza azt a szintet, amihez szokva vagyunk. A processzorok viszont sajnos már nem állíthatók vissza a Mester agyában, azon a helyen, ahol a mesék véget érnek, nála ott indul el az igazi utazás. A zárlaton érezzük, hogy csak azért került bele a filmbe, hogy felnőttek és gyermekek fellélegezennek. Kubrick öröksége az lehetett, hogy megkísérelje megmutatni a világnak mindazt a titkot, amivel az emberiségnek szembe kell néznie. Jelen méltatója sem tud többet nála, ám nála. mint tudjuk, a földönkívüliek csak békés szándékkal jöhetnek. Békésebbel, mint valaha. Az AI az az üzenet, amivel századunk legnagyobb kommersz filmrendezője belépett az új évezredbe. Azután pedig jött a Világok harca. Se mesterség, se értelem.