Sohasem felejtem el azt a napot, amikor jó pár éve a barátom hazahozott egy Tomb Raider nevű új játékot, azzal a felkiáltással: - Na ebben végre nő lehetsz! - Addig ugyanis állandó frusztrációt okozott, hogy mindig férfiként kellett átélnem kedvenc akciójátékaim viharos kalandjait: futok, lövök, mászom, megoldom a rejtélyeket, de mindezt drabális mozgással, mint egy Schwarzenegger-torpedó. - És igen! A Tomb Raider hősnőjénél, Lara Croftnál klasszabb kiscsaj a világon nincs! Szép, okos, ügyes, elegáns, mint egy istennő, és nem létezik olyan akadály, ami kifogna rajta. Kúszik, mászik, szaltózik előre-hátra, függeszkedik, kötélen lendül, vagy rúdra mászik, egyszóval minden olyat könnyedén megcsinál, amitől egy általános iskolai tornaórán rettegtél.
Rajongók millióit bűvölte el a virtuális bálvány, népszerűsége elképesztő méreteket öltött, nem ok nélkül. Midőn hallottam, hogy filmes feldolgozást terveznek bálványozott "Laránk" kalandjaiból, pesszimista gyanakvással vártam, hogy ki fogja alakítani virtuális idolomat, ki lesz az a hús-vér ember, aki méltón megszemélyesíti Miss "Tökéletes" Croftot. Rettenetes mellékvágányok után - mint például Sandra Bullock - Angelina Jolie kapta meg a szerepet.
Töredelmesen bevallom: telitalálat volt. Sőt, a film egyetlen telitalálata. Egy rendkívül egyszerű - de egyben kissé zavaros - történet hősnőjeként, fantasztikus látványt nyújtva verekszi át magát a Föld megsemmisítésére törekvő, kapzsi gazok hadán. Larának természetesen világméretű katasztrófát kell megakadályoznia, amelyet a Fény Népe nevű titkos társaság idézne elő, amennyiben a fény háromszögének két darabját megtalálnák és összeillesztenék...
Egy valódi rajongónak azonban állandóan hiányérzete támad, több izgalmat, több titkot, több - már a játékban bevált - apró fogást vár. Egy friss szemű néző gyönyörködhet a díszletekben, a harci jelenetekben és a profi animációkban, de némi hitetlenkedéssel szemlélheti, vagy stíluszavarosnak találhatja például a szobrok megelevenedését, amire egy "bennfentes" már az első pillanattól számít. Ezek azok a problémák, amelyek miatt általában a számítógépes játékok feldolgozásai sorra csődöt mondanak (Mortal Kombat, Streetfighter, stb.). A Tomb Raider az eddigieknél lényegesen összefogottabb, de még mindig nem egy film.

De azért Larával akkor az igazi, amikor éjszakákon át, otthon ülve a gépünk előtt...