Brian De Palma a 2000-ben buktázó Mars mentőakció után eltűnt a rivaldafényből. Ez annál inkább is indokolt volt, mivel az ezt megelőző filmje, Az utolsó dobás sem szerepelt jól. De Palma hírneve tehát jelentősen megtépázódott. Ezért előzte meg nagy várakozás a Femme Fatale-t, amely a két említett bukás után súlyos terheket cipelt a hátán. Ami megnyugtató: De Palma jó irányba mozdult el. A Femme Fatale csavaros, átverős thriller, amely „palira” veszi az összes nézőt.
A film egy igencsak izgalmas ékszerrablással kezdődik, melynek végén a csábos Laura átverve társait meglép a zsákmánnyal. Hét év múlva Laura új személyazonossággal tér vissza Franciaországba. Egy paparazzo azonban lencsevégre kapja az okkal rejtőzködő nőt, akit így egykori bűntársai felismernek és üldözőbe vesznek.
De Palma olyan jól bonyolítja a cselekményt, hogy soha nem lehetünk biztosak abban, igaz-e, amit látunk. A végén ugyan kicsit Dallas-os vízekre evez, de ebben az esetben nem hat olyan idegesítően ez a megoldás, mint az említett szappanoperában. Ráaádásul De Palmának van egy csodás szépségű főszereplőnője: Rebecca Romijn-Stamos. Az X-Men Mystique-jeként (nem tartozik ide, de azért elmondom: az X-Men 2 után rájöttem, hogy Mystique az álmaim nője, hiszen mindennap más szépség alakját vehetné fel, így sose unnék rá:-) elhíresült hölgy most a maga valójában nyűgőzi le a férfiközönséget. Az egyetlen kakukktojás a filmben Antonio Banderas a paparazzo szerepében, meglehetősen erőtlen alakítást nyújtva. A Femme Fatale tehát De Palma karrierje szempontjából reménykeltő produkció, egyébként pedig egy nézhető thriller.