Summary
Summary
Amióta Mickey egér elfütyülte első dallamát a gőzősön, sok széljárás megváltozott. Derék Walt talán álmodni sem mert arról, hogy nem csak a színes technika lesz a csúcsok csúcsa. A játszó ember kikövetelte magának, hogy egyszer mindent bízzunk a gépekre. A kihúzást, a kifestést, a színészi játékot, majdhogynem a rendezést is. Azért azt nem, kellett hozzá egy olyan szkript is, ami kellően eladható, bájos, és kellett pár színész, aki hangját, testét adja a zöld háttérhez. A termék nagyon bevált, olyannyia, hogy a Pixelerdőből azóta már olyan fák hullottak ki, mint a Hihetetlen család, a Szörny Rt., vagy a Jégkorszak. Jogosan merül fel a kérdés, hogyha ez is olyan mindennapi lett, hagyják-e még eleget játszani a puszta kezes animátorokat, illetve innen hova tovább?
Van egy szoba valahol Amerika kertvárosában, ami olyan is lehetne, mint bármely más hasonló ott élő kisfiúé. De nem, nem. Ez a szoba az Andy nevű kisfiúé, és mint minden kisfiúnak, Andynek is rengeteg játékállata van. Krumplifej, Rex, a dínó, Guba, a persely, néhány chipkatona és barátaik. Amikor Andy kilép a szobából, a játékok életre kelnek és szórakoztatják a nagyérdeműt (minket). De minden játékok közül a legkedvencebb Woody, a seriffbaba. Andy őt szereti a legjobban. Ám egy nap kopogtat a csomagküldő szolgálat és Woody presztizsének lőttek. Véget érnek a boldog "ji-pi-ájjéééé!" idők, mert színrelép Buzz Lightyear, a legújabb játékbaba. Buzz űrhajós, és olyan dögös, hogy Andy már egész nap csak egymás után ismételt csillagközi mondatait hajlandó hallgatni. Nem jó a két dudás egy csárdában, Woody és Buzz ellenségekké válnak. Ha nem is esnek ki az ablakon, talán soha nem is válnak szövetségessé, hogy visszajussanak a házba, de most mindkettejük csavaros eszére szükség van, ha ki akarnak mászni a kátyúból...
A film nincsen másfél óra, de a teljes egészében gépek által generált szereplők olyan utakat nyitottak meg, hogy ez nem is tűnik fel. Nem is a sztori, nem is a játékok annyira fontosak, inkább az újabb alapkő, amit a Disney lerakott. 1995 óta a határ a csillagos ég! A stúdió mostani munkáit elnézve még mindig olyan, mintha a szovjet űrprogram kezdeti fázisában járnának.
