Az 1998-as japán Ringu című horror, a műfaj rajongóinak körében valóságos kis városi legendává nőtte ki magát: sokan hallottak róla, de a közvetlen ismerősők szinte alig látták. Ha kölcsön akartad kérni, akkor a szálak mindig valamelyik ismerőshöz vezettek, aki már időközben visszaadta valakinek, aki szintén kölcsönkapta. Az internetnek hála azonban a szemfülesek rátehették a kezüket egy másolatra, ellenben az amerikai stúdióvezetők egyszerűbbnek látták elkészíteni a honosított változatot.
A sztoriról nem illő sokat elárulni, elég annyi, hogy a középpontban egy videókazetta áll, melynek megtekintése után hét nappal a delikvens rettenetes módon elhalálozik. Naomi Watts, a Mulholland Drive Bettyje (vagy Diane-je?) egy újságírónőt alakít, aki a gyanús körülmények között elhunyt unokahúga után nyomozva találkozik ezzel a bizonyos szalaggal.
Miután megtekinti, érdeklődése csak tovább fokozódik, ám minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál inkább megbizonyosodik a szóbeszédek valóságáról. Amikor aztán véletlenül a kisfia is megnézi a filmet, tragikusan megemelkednek a tétek.
Igazán rémisztő darab vár azokra akik belevágnak ebbe a 115 percbe. A feszült jeleneteket és az ugrasztó-ijesztgetős pillanatokat koherens, nyomasztó légkör fogja egybe. A gyönyörű fényképezés és Hans Zimmer intenzív, borongós tónusai gondoskodnak arról, hogy egy percig ne tudjunk nyugodtan fellélegezni. A műfaj egy erős, érezhetően újhullámos hatásokkal operáló darabja ez, melyre csak azért nem mondhatjuk hogy eredeti, mert remake. |
